Belső béke a megvilágosodás helyett

A modern jógáról való vélekedésem tovább folytatódik. Arról, hogy hogyan tekintek most, és hogyan tekintettem korábban a jóga fogalmára, itt írtam egy hosszabb véleményt.

Jelenleg olvasok egy könyvet, ami figyelemmel kíséri a jóga történelmi megítélését és a fogalom átalakulását az idők során. Ahogyan haladok előre az olvasásban, kezd beigazolódni az a sejtelmem, hogy a spirituális beteljesedés eléréséhez eredetileg valójában szükségtelen és felesleges aktus volt az ászanák gyakorlása.

A hatha jóga, mint olyan, sokkal inkább a 21. századi ember, 21. századi problémáira szakosodott: szorongásra, gerincbántalmakra, koncentrációs nehézségekre, mozgáshiányra, ízületi fájdalmakra. Ebből kifolyólag talán kijelenthetjük, hogy a pózközpontú jóga sokkal inkább a testre hat, mint a lélekre.

Sokat hangoztatom azt, hogy számomra a jóga mindig is több volt testmozgásnál, és ez igaz is. Oktatóként azonban azt látom, hogy valamennyien a mozgást keressük benne. Az olyan célok elérésére, mint az önismeret elmélyítése, a spirituális növekedés, a belső életcél megtalálása, egészen másfajta eszközöket és megközelítéseket keresünk.

A nagy mesterek, mint Szvámi Vivékánanda, Srí Aurobindo, Szvámi Dájananda Szaraszvati vagy Ramana Maharsi is osztoztak abban az álláspontban, miszerint a jóga valójában egyet jelent a rádzsa-jóga, a bhakti-jóga és a dzsnyána-jóga hármasával – épp ahogyan Srí Krisna is elbeszéli Ardzsunának a Bhagavad-gítában.

Ha megnézed ezeknek a nagy elméknek a fotóit, láthatod, hogy egyiküket sem ábrázolják kitekert pózokban. Pontosan azért, mert – habár az ászánáknak megvan a maga finomfizikai hatása is – nem egy-egy trikónászana vagy fejenállás közben lehet elérni az elme valódi békességét.

A test, az elme és a lélek, habár egy ugyanazon rendszer része, mégis valahol elkülönülten létezik egymástól. Az egyetlen módja, hogy ezt a hármast összekapcsoljuk, a belső béke megtalálása.

Tehát egyre inkább világosabb számomra, hogy a valódi értelem nem az olyan emelkedett és hajkurászott fogalmakban rejlik, mint a megvilágosodás, hanem sokkal inkább a békés életmód fenntartása az, amely leginkább segíthet bennünket meglátni azt, ami lényeges, és elmenni amellett, amely nem méltó a figyelemre.

Az „életmód” szó különösen fontos ebben a kontextusban. Pillanatnyi békét ugyanis szinte bárhol meg lehet lelni: egy ölelésben, egy szép tájban, az alkotásban, vagy épp egy ászanában.

A pillanatnyi béke viszont törékeny, instabil, bármelyik pillanatban eltüntetheti a félelem. Attól válik valaki önazonossá, ha ezt a békét az életére valamennyi részére kiterjeszti. Az életet ugyanis nem a békés pillanatokért éljük, nem. Ez csupán illúzió. Amikor valaki küzdelmesen végig dolgozza az egész évét azért, hogy utána egy-két hétig élvezhesse a gondtalanság élményét, az nem a belső béke megtalálása.

Ahogyan mondás is tartja:

„Create a life you don’t need a vacation from.”


Köszönöm, hogy elkísértél ezen az ősi úton.

Ha bármilyen gondolat felmerült benned, kíváncsian várom a véleményed a kommentek között.

Ne felejts el további cikkeket is olvasni a jógáról.

Picture of Bubán Boglárka

Bubán Boglárka

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Hasonló cikkek

Mozgás nyáron: Hogyan tarthatod karban tested és lelked a melegben?

Természetes jelenség, hogy egy-egy évszakváltás során némi időre van szüksége a testnek & léleknek arra, hogy elengedje a régit és befogadja az újat. Egyszerűen mást kívánunk, más esik jól, talán máskor kelünk, máskor fekszünk, másfajta ételeket eszünk. Nem is kérdés, hogy mindez arra is hatással van, hogy hogyan kívánunk fittek maradni a nyári napokban.

Tovább olvasom »