Előfordult már veled, hogy folyamatosan kaptad a jeleket az élettől, de mégsem tettél semmit sem?
Mit gondolsz, hány negatív impulzus szükséges ahhoz, hogy az emberek felhagyjanak azzal, ami már nem szolgálja őket?
Neked mi volna az a jel, amely után holtbiztosan tudnád, hogy ki kell lépni az adott helyzetből?
Ragaszkodás-elengedés
Ha közelebbről megvizsgálod, erről szól az egész életünk. Ott van ez az egyensúly minden egyes szívverésben, lélegzetvételben, így minden pillanatban is. A szív összehúzódik, majd elernyed, a tüdő magába szívja a frisset, majd elengedi az elhasználódott levegőt.
Gyakran az elengedés ellentétjeként a befogadást emlegetik, azonban a befogadás és a ragaszkodás között van némi különbség. A befogadás minőségében még ott van a nyitottság, egyfajta objektív szemlélet, míg a ragaszkodásról már nem mondható el ugyanez. Összességében kijelenthető, hogy a ragaszkodás egy érzelmileg felfokozott állapot, egy tüzes energia, amely mögött mindig egy erős társítás, egy szoros érzelmi kötelék húzódik. Ez a fajta kapcsolódás pedig nem mindig végződik pozitívan, főleg akkor, ha átcsap esetleg függőségbe vagy görcsösségbe.
Ugyanakkor az elengedés sem jelent lemondást – mint ahogyan azt sokan tévesen hiszik. Attól, hogy valamit tudatosan elengedsz, még nem jelenti azt, hogy az adott dolgot, személyt vagy eszmét feladtad volna. Nagyon-nagyon nem mindegy, hogyan bánunk a szavakkal, hiszen sokszor egy árnyalatnyi (jelentésbeli) különbség is rengeteget számíthat, főleg akkor, ha a kimondott szavak mögött érzelmi töltet is rejlik.
Persze, hogy ragaszkodom, hisz ez a jó nekem
Hiszek abban, hogy a világról alkotott képünk folyamatos újraértékelést igényel, hogy minden történés magában hordoz egy leckét, amit meg kell tanulnunk. Egyes emberek elraktározzák magukban a kapott leckéket, míg mások megosztják őket a barátaikkal, ismerőseikkel – vagy akár esetemben – a nagyvilággal, ha oda kerül a sor.
Szeretném tehát megragadni az alkalmat, hogy elmeséljem, mi történt velem a közelmúltban, és mi az oka annak, hogy pont ezt a témát vettem ma elő. Néhányan tudják rólam, hogy amellett, hogy jógát oktatok és blogot vezetek, szeretek mozogni és tenni önmagamért, az egészségemért. Mindig is holisztikus szemlélettel igyekeztem megközelíteni a sportot, tehát próbáltam olyat választani, ami épít, hozzám tesz, és amit élvezek. Rengeteg fajta mozgásformát kipróbáltam már, és sokszor tapasztaltam azt, hogy habár élveztem, mégsem volt mindegyik „az enyém”.
Egy ideje azonban kialakult egy rendszer, amelyben végre teljesnek éreztem magam. Heti háromszor-négyszer eljártam a konditerembe, mellette pedig jógáztam – annyit, és akkor ahogyan az éppen jól esett. Azonban mióta elindult az új év, valami megváltozott a hozzáállásomat illetően; már nem motiváltak úgy az edzések.
Manapság tudom, hogy nagyot mennek a testépítő trendek, mindenki formás, tónusos, izmos akar lenni. Az edzőtermek és személyi edzők száma is egyre csak gyarapszik, az emberek egyetemleges megítélése a kondizásról is rengeteget változott az utóbbi időben. Nem vagyok ez a mainstream-őrült, de be kell, valljam: erre a vonatra én is felültem.
Így hát már másfél éve kötelességteljesen lejárok a terembe, és nem mondom, tényleg sokat változott és fejlődött a testem, aminek persze ki a franc ne örülne. Magabiztosabbnak, csinosabbnak érzem magam és jól jött, hogy valamivel ki tudom egészíteni a jógagyakorlásaimat.
Állj félre a saját utadból
Semmi kétség, ahhoz, hogy a céljainkat elérjük és fenntartsunk egy kellemes létállapotot, igen is szükséges, hogy bizonyos elvekhez ragaszkodjunk. Máskülönben folyamatosan meghazudtolnánk magunkat és hiteltelenné válnánk nem csak önmagunk, hanem mások szemében is.
Van az a pont viszont, amikor már a lojalitásunk toxikusan hat a saját bensőnkre nézve. Ugyanez vonatkozik nem csak a korlátozó hiedelmekre, de ugyanúgy egy adott élethelyzetre, amelyben hónapokig, évekig, évtizedekig benne ragadunk. Tipikus példa erre, amikor az ember egy munkahelyhez vagy partnerhez ragaszkodik, hiszen az valamilyen szempontból biztonságot nyújt számára.
Mivel ez egy életmóddal és testi-lelki jólléttel foglalkozó oldal, így az előbb említettek helyett inkább arra hegyezném ki az írásomat, hogy hogyan férkőzhet be a káros fanatizmus az egészségtudatos életmódba. Jómagam azt hittem, azzal teszem a legtöbbet magamért, ha folytatom azt a napi, heti rutint, amelyben több, mint egy évig vígan éltem. El kell fogadnunk azonban, hogy az igényeink, személyiségünk változik, és nem biztos, hogy ugyanaz lesz jó számunkra, mint ami évekig bevált.
Ekkor jellemzően az univerzum elkezdi erőteljesen küldeni a jeleket, hogy felhívja a figyelmünket arra, hogy létezik más módszer, van kiút a megszokottból, sőt mi több, ideje váltani.
Ilyenkor két dolgot tehetsz: hallgatsz a figyelmeztetésekre, vagy tartod magad az elveidhez, melyek valósága az egó számára persze megkérdőjelezhetetlen.
Mit mond a filozófia?
A buddhizmus és a stoicizmus példái mutatják, hogy a filozófia is foglalkozik az elengedés és a ragaszkodás kihívásaival. A buddhista tanok azt hangsúlyozzák, hogy az elengedés a szenvedés csökkentésének kulcsa, míg a stoicizmus az elfogadás és az érzelmi önuralom fontosságát hangsúlyozza.
Az elengedés képessé tesz bennünket arra, hogy szabadon mozogjunk az életünkben, megszabadulva a múlt terhétől. Az elengedés mentális tisztaságot is teremthet, lehetővé téve számunkra, hogy új lehetőségeket és kapcsolatokat fogadjunk be az életünkbe. Olyan kapukat nyithat meg bennünk, melyeknek köszönhetően megváltozhat az egész életünk, és ezek a kapuk jellemzően újra és újra felbukkannak majd az életünkben (ha szerencsések vagyunk). Az, hogy mikor lépünk a tettek mezejére, viszont már csakis rajtunk múlik.
Ha túl sokáig tétovázunk egy adott élethelyzetben, azon vacillálva, hogy az biztosan a legjobb-e számunkra, a félelem és a bizonytalanság rövidesen felemészheti a mindennapjainkat. Érdemes tehát idejében megfogni ezeket a jeleket, ami lehet bármi, amit te jelnek vélsz.
Üzenetek odabentről
Nem született még élőlény ezen a világon „belső hang” nélkül, amelyet sokan sokféleképpen értelmeznek, és időnként minden ember figyel rá. Spirituális kontextusban magasabb rendű vezetésként jellemzik, „forrásként” is emlegetik. Mikor jeleket vélsz felfedezni az életedben, valójában ehhez a belső forráshoz kapcsolódsz, az igaz önvalóddal folytatsz párbeszédet, aki mindig tudja, mi a legjobb Neked.
Számomra ebben a helyzetben egyértelműen megmutatta, hogy testi, lelki és szellemi szempontból is jobban járok, ha egy időre hanyagolom az edzéseket és előtérbe helyezem a jógát. A busz nem rakott le az edzőterem előtt, takarítás folyt az üzletben pont a fehérjeszeletek és egészséges termékek során, fesztiválokat megszégyenítő tömeg uralkodott a gépeknél és így tovább.
Direkt hoztam fel példákat, hogy lásd, nem kell extra dolgokra gondolni, sőt valójában a válaszokat a külvilág helyett önmagadban kell keresned. Elég csak napi néhány percet szánnod arra, hogy „rámeditálj” az adott kérdésre, meglátod, hamarosan megérkezik a válasz.
Az elengedés pillanata
Mielőtt lezárnám a cikket, még egy fontos gondolatot szeretnék itt hagyni, még pedig azt, hogy ne lepődj meg: az elengedés rengeteg féle-fajta formát ölthet. Én, amikor először reggel, majd ugyanazon a napon délután is kudarcot vallottam, hogy lefolytassam az edzésemet, hazáig, illetve még itthon is csak bőgtem. Nem azért az egy napért, ami kimaradt, hanem mert mélyen belülről tudtam, hogy valaminek vége szakadt.
Ami jó hír viszont, hogy minden végzetben ott lakozik az újjászületés szépsége. A jövő valami szebbet, jobbat, grandiózusabbat tartogat számodra, és minden, ami ellened van, valójában Érted történik.
Bárhogy is fogadod tehát egy út végét, tudd, hogy minden reakciódnak helye van, amit csak te magad érthetsz igazán. Mások soha nem fogják igazán átérezni, miért olyan fontos az adott dolog számodra, amitől épp megválsz. És a búcsú sem biztos, hogy mindig végleges, sokszor a dolgok egy egészen új köntösben térnek vissza később hozzád.
Jógával az egyensúlyért
Köszönöm, hogy időt szántál a történetemre és a gondolataimra. Ha szeretnéd gyakorolni az elengedés-ragaszkodás művészetét, ajánlom figyelmedbe a jóga széleskörű eszköztárát, amit Nálam is kipróbálhatsz.
Csatlakozz hozzánk január 27-én egy kifejezetten kezdőknek szóló workshop erejéig, és nyerj mélyebb betekintést a jóga tudományába. Ismerd meg ezt a csodás világot, ami tényleg csak hozzá tehet az életedhez.
Itt tudod megnézni, milyen programok lesznek:
Találkozzunk ott!
Csodaszép napot kívánok Neked!
