Nem kell szólj, hisz hallom minden szavad, hangos sóhaj, mely mellkasodban ragad. Nyelved hegyét szúrja ez a tüske, nem csillog már ujjadon szerelem ezüstje. Látni
Nem kaptam tőled mást Csak kórt és ármányt Majd ha mész, fordítsd a poharat S nézd meg, mi van a számlán Eltűnő üzenetek között Robban
Csak újrakezdeni Nem feledni, megélni Lehull a lepel Kibújik a féreg a zsákból Defektet kapott a mámor Szerettem, ami volt De körbenézek, és minden Ami
Halványkék, türkiz az égbolt felettem,Minden, ami voltam, én már eltemettem.Muslinca cikázik, felhők mögé bújva,Tekereg-kanyarog, nincs vígasz a borúra. Álarc nélkül, meztelenül állok énegy szakadék szélén,
Egód koszos ruha, lelked előtt leveszed,szavaiddal a pisztolyt a fejednek szegezed.A vihar közeleg, az idő szűke fenyeget,és félsz attól, hogy egyszer sírod felett nem áll
Fekete ködfátyol vonul az éj leple alatt, Szeretted volna, hogy menjen, mégsem maradt. Szerelem húzza keserű nótáját, elfoglalt ember lesi az óráját. Félelem lepi be
Semmi nem ugyanaz nélküled, Üres az ágyad, kihalt a város, A búé lesz, ki szomszéddal határos. Üres a poharad, nem tölti már senki, Virágszirmok hervadnak,
Oly sokszor álmodtam már arról, hogy vágyaim macskaköves járdáján sétálok. Minden oly szép, fenséges bennem és körülöttem. Minden lépés lágy, finom és könnyed. Minden döntés
Elfáradtam a tudatban, hogy nem lehetek fáradt, hogy mindig csak azt hajtják: Élj a mának! De ha eljő a holnap, mondd jobb lenne? kutatnád azt,
Kereső vagyok, utamat lelem, bármerre járok. Kereső vagyok, sajog a szívem, igazságra vágyok. Kereső vagyok, zilál a szél, a lélek hív, messze, távol, Kereső vagyok,
© 2024. Bubán Boglárka – Minden jog fenntartva | Adatvédelmi tájékoztató | Süti szabályzat