Elfáradtam

Elfáradtam a tudatban, hogy nem lehetek fáradt,
hogy mindig csak azt hajtják: Élj a mának!
De ha eljő a holnap, mondd jobb lenne?
kutatnád azt, ami ott van, okvetlen.
Elfáradtam, hogy nem lehetek kevesebb,
hogy nincs, ahol ne tehetnék eleget,
elfáradtam; minden reggel új lapot veszek,
összegyűröm, elhajítom, mélylevegőt eszek.

Elfáradtam, hogy lelkem ciszterna az özönvízben,
kiöntöm, de újra megtelik, nincs vigasz az örömhírben.
Elfáradtam, nincs már itt semmi, amit látok, 
vitorlás a tengeren, segítségért kiáltok. 
Mindig csak azt figyelem, mitől vagyok fáradt,
Lesz-e valami, ami elég ennek a hasztalan imázsnak?
Elfáradtam; cseppnyi törődés a csendben, 
egyszer maradhatnánk itt, itt minden rendben.