Versek

Fekete ködfátyol vonul az éj leple alatt, Szeretted volna, hogy menjen, mégsem maradt. Szerelem húzza keserű nótáját, elfoglalt ember lesi az óráját. Félelem lepi be

Semmi nem ugyanaz nélküled, Üres az ágyad, kihalt a város, A búé lesz, ki szomszéddal határos. Üres a poharad, nem tölti már senki, Virágszirmok hervadnak,

Oly sokszor álmodtam már arról, hogy vágyaim macskaköves járdáján sétálok. Minden oly szép, fenséges bennem és körülöttem. Minden lépés lágy, finom és könnyed. Minden döntés

Elfáradtam a tudatban, hogy nem lehetek fáradt, hogy mindig csak azt hajtják: Élj a mának! De ha eljő a holnap, mondd jobb lenne? kutatnád azt,

Kereső vagyok, utamat lelem, bármerre járok. Kereső vagyok, sajog a szívem, igazságra vágyok. Kereső vagyok, zilál a szél, a lélek hív, messze, távol, Kereső vagyok,

… És ekkor ott volt Ő. Távol a fáktól, távoli erdőktől, napfényben tündöklő homokszemektől. Nyártól, mától, múlttól, sodródó jövőtől, s ki mondá még, megannyi felhőtlen