Ünnepély

Semmi nem ugyanaz nélküled, 
Üres az ágyad, kihalt a város, 
A búé lesz, ki szomszéddal határos. 
Üres a poharad, nem tölti már senki, 
Virágszirmok hervadnak, valaki segítsen ki. 

Ha megjöttem, ölelésbe zártál, 
Ma már nem köszönt más, csak kosz és márvány. 
Illatod érzem, továbbra is legbelül, 
Tüsi hajad karcol, arcodat finom szőr borítja, 
Tenyerem a kisujjad gondosan szorítja. 

Mint a vonós húr nélkül, olyan ez a nyár,
Ünnepély, ami nem érdekes immár.
Mint késett vendég, ki soha el nem jő,
Fényességben, végtelen álmot sző.

Mint gyermeki szem, csillogás nélkül,
Szelet sütemény, nem jár osztályrészül.
Keserédes fájdalom, melyet az élet kínál,
Egy újabb év eltelt anélkül, hogy hívnál.