Ez a felület számomra mindig az őszinte beszámolókról (is) szólt, és ez egy ilyen jellegű bejegyzés esetén sem lehet kivétel. Sokat tűnödtem azon, hogy érdemes-e írnom erről, illetve, hogy elég felkészült, tapasztalt vagyok-e hozzá. Hiszen egy ilyen írás mégiscsak egy átütő betekintést adhat a „kulisszák mögé”, és sokakat befolyásolhat a szakma megítélésében, vagy a jógát érintő kérdésekben.
Mindent összevetve viszont úgy mértem fel a helyzetet, hogy hasznos lehet, ha megosztanám veletek az élményeimet. Leginkább az oktatás felé kacsintgató, vagy kezdő oktatóknak segíthet a cikkem, de érdekes lehet akkor is, ha csak érdeklődsz a jóga iránt.
Hozzáteszem, senkit nem célom eltántorítani, útbaigazítani, vagy bármilyen irányba terelni – csupán szeretném, ha a valós képet látnátok. Ugyanebből a célból adtam ki a könyvemet, amely a táplálkozás, diétázás valós orcáját mutatja meg – propagandákat és dogmákat mellőzve.
Az én utam a jógával
Erősen egyet tudok érteni azzal a kijelentéssel, miszerint először ne azt nézzük, mit mond valaki, hanem, hogy ki az, aki mondja. Magyarul: érdemes elsősoron a vélemény alkotóját megismerni, és csak utána a nézőpontját; ami (nem mellesleg) minden esetben az ő saját valósága.
Jómagam a jógával 18 évesen találkoztam először, ekkor volt az első fizikai gyakorlásom. Az 5.5 év alatt betekintést nyertem a jóga más aspektusaiba is; számos előadáson, konferencián, képzésen vettem részt és közel ezer órányi gyakorlás van mögöttem.
Jelenlegi „legmagasabb” végzettségem a pályán egy 200 órás, YAI minősített Hatha Jógaoktatói Oklevél, amit 2023 májusában szereztem (kereken 10 hónappal ezelőtt). Tehát mondhatni még kezdő vagyok, ami az oktatást illeti – ezt nem is kell és nincs is értelme leplezni.
Jóga, mint biznisz?
Az is tény azonban, hogy minden vállalkozás első egy-két-három éve a legnehezebb, legerőlködősebb. Ebben a szakaszban sokkal több energiát teszel bele, mint amennyi jövedelmező volna, azaz inkább adsz, mint kapsz.
Nos, ha már a „vállalkozás” és a „jövedelmező” szó kiváltott valamiféle disszonancát belőled ebben a kontextusban – főleg, hogy egy ilyen etikus és erkölcsös dologról van szó, mint a jóga – tudnod kell, hogy nem vagy egyedül.
Megannyian élik az életüket abban a hiszemben, hogy számunkra az oktatás szívből jön és nem várunk el viszonzásul semmit, hiszen úgyis élvezzük minden egyes percét. Elvégre azt csináljuk, amit úgy szeretünk, ami a hobbink és aminek annyi mindent köszönhetünk. Ez természetesen igaz is.
Csakhogy sem a piac, sem önmagunk szempontjából nem lenne fair, ha mindig, minden ingyen, vagy nagyon kedvezményes áron lenne elérhető. Persze lehet jótékonykodni, és valahol azt gondolom, hogy a jógát képviselve illik is. Viszont ha szeretnél építkezni, akkor kénytelen vagy bevezetni a ténylegesen bevételt képező szolgáltatásokat a portfóliódba.
Látni fogod, hogy végezetül sokkal többet igényel a tanítói léted fenntartása, és ez idővel túlszárnyalja majd az erős vágyad arra, hogy a jóga üzenetét mindenki számára elérhetővé tedd.
„Jógaoktató vagyok. Akarom mondani, kreatív tartalomgyártó, marketinges, webdesigner, influenszer és rendezvényszervező.”
És igen, itt kezdődik a marketing része a dolognak, amivel a barátkozást manapság már nem lehet elkerülni, hacsak nem szeretnél soha 3-4 közeli baráton kívül másoknak is órát tartani.
Az óráid népszerűsítésének számos módja létezik, de a legnépszerűbb (és leginkább célravezető?) eszköz manapság egyértelműen a közösségi médián való fokozott jelenlét. Az, hogy ennek milyen módon, milyen mértékben, kit és mit képviselve kellene megvalósulnia, hogy a jóga értékeit megtartsuk, az szintén egy külön cikket érdemelne, így ezt most külön nem tárgyaljuk.
Tény és való azonban, hogy ha biztosra szeretnél menni, akkor érdemes több platformot lefedni, azaz kell, hogy legyen weboldalad, Facebook oldalad, Instagram profilod és nem árt, ha a TikTokra is töltesz fel tartalmakat.
Az, hogy mit teszel közzé, az természetesen rajtad múlik, viszont arra számíts, hogy az, amit közvetíteni szeretnél, nem minden esetben korrelál az alkalmazások algoritmusa által kedvelt kontentekkel. Magyarul: nem fogod kapni azt a fajta elérést, amit képzeltél. (Sokszor még fizetett hirdetéssel sem.)
Idővel, ha már vannak gyakorlóid, érdemes események, táborok szervezésén is elgondolkodnod. Itt azonban (társ hiányában) te leszel az, aki kidolgozza a programokat, gondoskodik a zenéről, intézned kell a helyszínt, indokolt esetben biztosítani a speciális igényeket is figyelembevevő étkezést, gyakorláshoz az eszközöket. Ha messzire mentek, segítened kell a lejutás megszervezésében is, de ezen kívül még számos más apróság létezik, amire mind ügyelned kell – azon felül persze, hogy óravázlatokat készítesz, instruálsz és kérdésekre válaszolsz.
Ezzel csak azt szeretném jelezni, hogy merülhetnek olyan teendőid az alapvető oktatói feladatok mellett, amelyek abszolút nem kapcsolódnak magához a jógához, és lehetséges, hogy nincs bennük tapasztalatod. Én mindenképpen javaslom, hogy ha az oktatáson gondolkozol, lépj kapcsolatba más oktatókkal (lehetőleg olyanokkal, akik szintén az út elején járnak), és beszélgess velük. Egy oktató barát rengeteget tud segíteni, hogy átláss és eligazodj ezen a sokszor elsőre félelmetes összképen.
Piaci versenyhelyzet és konkurencia
A cikk ezen pontján eddig nem volt szó másról, csak rólad, mint (képzeletbeli) oktatóról, viszont rajtad kívül vannak a piacon más szakemberek is, akik mind-mind szeretnék megvalósítani elképzeléseiket és közelebb kerülni a gyakorlókhoz.
Habár ez a szám egyre növekszik, még mindig ki lehet jelenteni azt, hogy hazánkban valamivel kevesebben nyitnak a jóga, a meditáció és a spiritualitás irányába, mint más országokban.
Oktatóképzések ettől függetlenül indulnak folyamatosan, amelyek átlagosan mindössze pár hónapig tartanak, és azok számára is elérhetőek, akik nem szeretnének oktatni, csak mélyíteni a tudásukat. Az eredmény: nagyszámú oktatójelölt, arányosan viszont kevés számú gyakorló.
Ez most nagyon túlzóan hangzik, de ha a fővárosi „mikrokörnyezetet” nézzük, ez a felállás különösen érvényesül. Míg vidéken elszórtan vannak jelen oktatók és stúdiók, itt minden kerületben lehet találni minimum hármat (nem pontos adat, csak becslés), a fitnesztermi órákat meg sem említve. Ennek köszönhetően az tapasztalható, hogy a lelkes kezdő oktatók mindössze egy éven belül leteszik a lantot, hiszen úgy mérik fel, hogy a piac telített.
Bevallom, számomra már évekkel ezelőtt ez volt a legnagyobb visszatartó erő abban, hogy elvégezzem a képzést. Meg is kérdeztem még 2020 végén a már több, mint 10 éve aktívan oktató mesteremet, ő hogyan látja a helyzetet és leegyszerűsítve azt a választ kaptam, hogy jó szakemberre mindig szükség lesz.
Jelen esetben olyanra, aki új ötletekkel, innovatív megoldásokkal gazdagítja a piacot amellett, hogy megtartja a jóga ősi értékeit, melyet aztán ötvöz a modernkor sajátosságaival, figyelembevéve a 21. századi ember, 21. századi problémáit.
Ha tetszett a cikk, és érdekelne a folytatás, kérlek oszd meg velem kommentben, vagy írj rám privát üzenetben.
Köszönöm, hogy időt szántál rá és végigolvastad.
Jógában gazdag, derűs napokat kívánok neked!
