Ebben a cikkben szeretném összefoglalni az elmúlt időszak történéseit, illetve az év végéhez közeledve haloványan előrevetíteni, mit hoz a következő esztendő a Mentsd magad számára, és hogyan érintenek titeket a változások.
A Mentsd magad születése
2022. március 15-én hoztam létre a Mentsd magad Facebook oldalát, ahol elkezdtem megosztani rövid írásaimat. Témájukat illetően megjelenik a filozófiai diskurzus, a szociális kérdések kibontása, a spirituális fogalmak megvitatása. Személyes körökben csak „naplóbejegyzésekként” szoktam hivatkozni rájuk, hiszen legtöbbször E/1. személyben szólalok meg, közvetlen stílusban, kötetlen szerkezetben.
Onnan is maradt meg az elnevezés, hogy kezdetben az írás valóban csak a naplózást jelentette számomra. Idővel azonban felismertem, hogy írás közben olyan mondatszerkezeteket vagyok képes alkotni, amit szóban nem, és talán ezek a gondolatok segíthetnének másoknak is a nehezebb időszakok átvészelésében. Idővel már ösztönösen nem csak magamnak írtam, hanem a „képzeletbeli közönségemnek” is.
Egy hónappal később nyilvánosságra hoztam az első részletet a készülő könyvemből, amit 13-an osztottak meg és közel 3000 embert ért el. Később folytattam tovább a frappáns gondolatok publikálását, és a jógaoktató alapképzésem befejezésekor teret kapott a jóga tudománya is az oldalon. Megalakult a Mentsd magad zártkörű Facebook csoport, és elindultak az első online jógaórák. A visszajelzések alapján ezeknek nagy sikere volt, elérték a kívánt hatást még képernyőn keresztül is.
Az oktatói karrierem kezdete
Fél évvel ezelőtt szereztem meg a bizonyítványomat, azóta többször átértékelődött bennem az oktatói sikeresség fogalma. Az első 4 évben online videókra gyakoroltam (így tanultam meg jógázni), csak idén szántam rá magam, hogy mások társaságában gyakoroljak. A tanfolyam kötelező elemeként részt vettem közel 30 óra hospitáláson is, amit a nagy népszerűségnek örvendő, valamint a képzés helyszínét adó Samadhi Jógastúdióban teljesítettem. A kétszintes stúdióban a termek szinte folyamatosan tele voltak, 20-30 fő jógázott együtt minden alkalommal, amit több, mint lenyűgözőnek tartottam.
Amikor megkaptam az első oktatói lehetőségem, naivan azt hittem, hamarosan hozzám is ennyien érkeznek majd, és igazi varázslat lesz, hogy egyszerre ennyi embernek segíthetek visszatalálni a valódi énjéhez. A valóság ehhez képest egészen mást mutatott: a stúdió, ahol oktattam, nem is tudott volna ennyi gyakorlót befogadni, inkább a kiscsoportos órák kerültek fókuszba.
Már az első órámon rájöttem, hogy igazából baromi mindegy, hány fő vesz részt az órámon, ugyanúgy hálás vagyok akkor is, ha egy emberhez szólok, és ugyanúgy akkor is, ha húszhoz. Az egyetlen, ami számított ebben a kérdésben az talán a bevétel volt, hiszen mi, jógaoktatók valahol mindannyian vállalkozók vagyunk, a tanítás szeretete mellett a jövedelmezőség is fontos számunkra.
Főállás vs. mellékállás
Éppen egy munkahelyváltás után, próbaidő alatt voltam egy cégnél az eredeti szakmámban (pénzügy-számvitel), miközben folyamatosan azon töprengtem, hogyan tovább. Természetesen nagy áldás volt már az is, hogy legalább mellékállásban oktathattam, de heti 40 óra munka, párkapcsolat, háztartás, barátok és edzés mellett még egy komplett brand kiépítése, illetőleg az oktatói karrierem felfuttatása elvette minden maradék energiámat.
Ekkor már hosszú évek óta megállás nélkül foglalkoztam valamivel a munka mellett (másodállás vagy tanulmányok), így már nagyon vágytam arra, hogy egy rövid ideig félretehessek mindent. Szerettem volna adni egy lehetőséget a régóta húzódó projektjeim befejezésére (például az utolsó simítások az e-könyvemen, a weboldalam tervezése, megépítése stb.), és nem mellesleg megtanulni pihenni, hiszen már szinte el is felejtettem, hogyan is kell ezt csinálni.
Meg kellett tehát hoznom egy döntést, hogy folytatom tovább az aktív törtetést előre, vagy inkább gyakorlom a megengedés technikáját – nem csak beszélek róla. Az élet adott nekem 2,5 hónapot arra, hogy elmerüljek és feloldjak magamban számos olyan görcsösséget és traumát, ami valamilyen formában akadályozott az utam során.
Az elmúlt 75 napban kiemelt figyelmet fordítottam a pihenésre, a gyógyulásra, valamint az elengedési folyamatokra. Amit pedig most érzek pedig az, hogy könnyedebb és tisztább az elmém, mint valaha. Az energiáim immáron oldottak, fesztelenek, és habár vannak bennem még blokkok, sokkal mélyebb az intuícióm, mint korábban. De ehhez az kellett, hogy dűlőre jussak az olyan kulcsfontosságú kérdésekben is, mint az oldal jövője és az oktatói pályafutásom.
Mindent a maga idejében
Nem tudom, te hogy vagy vele, de én amikor egy fontos mérföldkőhöz érek az életemben, akarva-akaratlanul visszakanyarodok az örök kérdéshez: Mi az élet célja és értelme?
Nos, erre talán minden évben eltérő választ tudnék adni (akár lehetne készíteni erről egy összeállítást), de akárhogyan csűröm-csavarom, bonyolítom az önmagamhoz címezett feleleteimet, mindig ugyanoda lyukadok ki: az, hogy élvezzük.
E nélkül ugyanis lemaradsz az életed fontos eseményeiről, és az egész létezésed, minden törekvésed egy nagy paradoxonná válik. Folyamatosan nyúlsz valami után, amit igazából sohasem érhetsz el.
Nem beszélve arról, hogy – habár szeretünk isteneset játszani – még mindig nem mi írjuk teljesen a jövőnket. Hányszor fordult már elő veled, hogy az életeddel mertél volna esküdni valamire, hogy úgy lesz, és aztán az élet mégis közbeszólt?
Ennek margójára tehát, amit szeretnék kifejezni az az, hogy letettem arról, hogy a feladataimmal már tegnapra elkészüljek. Ez az őszi pihenés tökéletes volt arra, hogy egy kicsit lelassuljak, és egy tágabb perspektívából nézzek vissza önmagamra és az életemre. Látom most már, hogy jelenleg a legtöbb, amit tehetek önmagam érdekében az az, ha hagyok időt mindennek.
Jógaórák helyett közösségépítés
Az idei évre már nem tervezek sok mindent. A 8 hetes online bevezető jógakurzus az utolsó nagy projektem, utána a karácsony közeledtével a figyelmem újra a megengedésre, és a szeretteim közelségére irányítom.
A jövő év egy fontos esztendő lesz mind a magánéletem, mind a karrierem szempontjából. Az év első felében életem egyik legfontosabb eseményére készülök, majd egy rövidke szünet után egy teljes megújulásra lehet számítani a Mentsd magad életében. Részleteket még nem árulhatok el, annyit viszont elmondhatok, hogy jövőre két e-könyvvel is készülök, valamint az online jógaórák felülete is teljesen átalakul majd.
Előfordulhat, hogy az oldalaimat nem fogom akkora lendülettel és erőbedobással vinni, mint a kezdeti időkben, de ez nem jelenti azt, hogy elfelejtettelek titeket. Sőt, ami azt illeti, nem árulok el nagy titkot azzal, hogy a jövőben a jógaórák lebonyolítása helyett sokkal inkább a közösség építésére szeretném fordítani az energiáimat.
Fontos számomra, hogy ne csak a jóga legyen az, ami összeköt minket, hanem sokkal inkább a tudatos törekvés a szebb, békésebb, kiegyensúlyozottabb életre, hiszen ezt tekintem igazi küldetésemnek. Mondhatni a jóga csak egy része annak, amit át szeretnék adni az embereknek.
Őszinte szó
A Mentsd magadnál is régebbi ötletem a blogom létrehozása volt, ahol teret kaphatnak az őszinte gondolatok, hiszen
„Őszinte szavakat csakis őszinte szavak után lehet várni.”
Végh Antal
Az őszinteség fontosságáról még fogok hozni gondolatokat, hiszen ez egy nagyon komplex és (sajnos) félrekezelt téma, amit nem tudnék pár szóban összefoglalni. Ha azonban te is vágysz tehát arra, hogy valódi és igaz légy, gátlások és fenntartások nélkül merj szólni másokhoz a szívedből, biztosíthatlak, hogy a legjobb helyen vagy.
Ha még nem tetted, csatlakozz online közösségünkhöz, ahol szívvel fogadlak. Minden tartalmam ingyenes, és nem az a célom, hogy bármilyen szolgáltatást vagy terméket eladjak.
A lelkem célja az, hogy mindannyiunk lelke együtt szárnyalhasson, és jól érezzük magunkat addig, amíg ez az élet tart.
Ölellek,
